Magyar Péterék svájci bicska kérdőívet csináltak, csak éppen arra nem jó, amire szánták

Egy országos lefedettségű adatbázist szerettek volna, benne névvel, címmel és telefonszámmal, hogy pl. ki akar háborúzni Ukrajnáért és ki nem.

Mostanában naponta szembesülünk olyan döntési kérdésekkel, amelyek tétje meghaladja a hedonista „Coca-Colát vagy Pepsit igyak?” dilemmát. Hirtelen az emberiség civilizáltabb része rendre szembesül a létezés mellébeszélést nem tűrő választásaival: kész vagyok-e bármikor meghalni? Mi az előbbre való, az ember puszta léte vagy a gazdasági jólét? Mi a fontosabb, a fiatalabbak élete vagy az idősebbeké? Hol éljek, vidéken vagy városban? Mit egyek, amit magam állítok elő, vagy amit másoktól veszek? Van-e miben hinnem, vagy hit nélkül is elvagyok? És így tovább. A modern ember – saját racionalitását túlértékelve – úgy döntött, hogy Istenre nincs szüksége, a többség szinte kérkedve lett ateista. Eközben olyan alapállás nincs, amely tagadja a természetet. Az „anaturalizmus” tarthatatlan volna, mivel – szemben Isten fogalmával – a természet egyfolytában empirikusan mutatkozik meg, és hozza zavarba az embert, aki nem tagadni, hanem legyőzni akarja.
A jelenlegi járványhelyzetben újra kinyílt minden ember legfőbb kérdése, a „hogyan éljek?”. Erre csak úgy lehet válaszolni helyesen, ha képesek vagyunk a célok között hierarchikus rendet felállítani. Az első a fizikai biztonság (állandó félelemben nem lehet élni), a második az alapvető szükségletek kielégítése (enni, lakni, más emberekkel érintkezni muszáj), a harmadik az élet értelmének keresése (kik vagyunk mi, emberek?; miért a lét van, nem pedig a nemlét?; hogyan adjuk át a tapasztalatainkat, azaz hogyan neveljünk?), a negyedik az emberi közösség belső életének megszervezése, más szóval a közélet vagy politikai élet lehetséges útjainak a mérlegelése, kidolgozása, racionális megértése. S csak ezután következik az egyéni létünkből fakadó, amúgy meghatározó kérdések felvetése. Miközben a nem filozófusok sokasága akár naponta fedezheti fel ezeket a kérdéseket, a lehetséges válaszokat csak az a kevés ember ismerheti, aki szisztematikusan foglalkozik a majd kétezer-ötszáz éves politikai filozófiával, amely első meghatározó kérdése ugyancsak a „hogyan éljünk/éljek?”.